Elkészült a magyarországi koronavírus-járvány ikonikus, drámai fotója

Azért fizetnek, hogy megtaláljam a szavakat. 

De vannak pillanatok, amikor a Profin felülkerekedik az Univerzum jeges közönyébe kivetett Ember, aki meglátja a halott kovászát és csak hápog némán, mint a szomszéd Pfundtnerék kínai néma kacsája. 

Sok szép pillanatot éltünk meg együtt a járvány kitörése óta. Hányszor ment a dili, a marhulás, ragacsoztunk össze alsó- és felsőruhát, bútort, hajat, ékszert és mosogatószivacsot, utóbbiból vagy egy fél tucatnyit! Istenem, micsoda idők voltak március-áprilisban, amikor kettőnké volt a világ és együtt röhögtünk a szerencsétlen, öntelt burzsoá élesztőtulajdonosokon! Emlékszel, amikor annyira Beléd feledkeztem, hogy elfelejtettem sót tenni a kenylértésztába, te erre kipattintottad magad, mint az egyszeri gizda és úgy megsavanyítottad a kenyeret, hogy olyan lett, mint egy kívülről dinoszauruszkakának álcázott hatalmas citrom? 

Soha többé nem lesz ilyen.

Én pedig soha többé nem ehetek nagybetűs, megszenvedett, három napon át készülő, igazi Kenyeret!

A részvétnyilvánításokat kommentben kérném.