„Egy teljes évszak kimaradt idén az életünkből” – Olvasóink utolsó fényképei, melyeket még a járvány előtti világban készítettek

Még a legmerészebb előzetes tippjeinkhez képest is rengeteg fényképet kaptunk hétfői felhívásunkra, melyben arra kértük olvasóinkat, hogy küldjék el utolsó „normális” fotójukat a telefonjukról, azaz az utolsó olyan fényképet, ami még a járvány kitörése előtt készült, amikor még nem látszott, hogy hamarosan minden a feje tetejére áll.

A sok száz fénykép közül a befogadhatóság kedvéért kénytelenek voltunk jó néhányat kihagyni, de nagyon köszönjük mindenkinek, aki megosztotta velünk emlékeit. 

Nem meglepő módon rengeteg fényképet kaptunk különféle utazásokról: turistaként eltöltött februári meg március eleji hétvégékről, egy sörözéssel lezárt üzleti útról, sítúrákról, illetve a legkülönfélébb belföldi utazásokról (köztük jó pár olyan kéktúrázóval, kik már év elején nekivágtak az első távoknak).

Balázs: „Március 10, hazafelé Ljubljanából. Azóta sokszor eszembe jut az utolsó utam - vonattal át egy államhatáron, pár találkozó (kézfogás, puszi), előadás zárt térben kb 50 ember előtt, vacsora egy étteremben, kocsma, szálloda, svédasztalos reggeli, vonattal vissza haza. Március 10-ig ez a világ legtermeszeteseb dolga volt. Ez volt az életem. Ma olyan, mint egy sci fi.”
Zoltán: ”Helló, nagy nemzetközi multicégnél dolgozom és a kínai kollégák révén sokkal korábban, már februárban megláthattuk a világjárvány előjeleit. Onnantól kezdve már nagyon erősen foglalkoztatott minket terrmelési, gazdasági és társadalm szempontból. Úgyhogy nekem az utolsó "gondtalan" pillanatok januárhoz kötődnek, a telefontomon pedig ez az utolsó kép. Üzleti megbeszélésre repülök a Norwegian egyik járatával, nézem a ronda ködös időt odalenn, és épp arra gondolok, hogy milyen jó, már jövünk ki a télből, milyen jó lesz tavasszal kirándulni mindenfelé, beindulnak a programok, tavaszi szünet, kikapcsolódás, feltöltődés stb. Aztán minden másképp alakult.”
Dóri: „Az utolsó fotóm a karantén előtt Madrid Callao nevű téren készült március 9-en. Ezután robbant be a járvány Madridban annyira durván mint sehol máshol előtte Európában, es március 15 óta szigorú karantén van. Pont ezért is csináltam a fotót, mert csodálkoztam, hogy ezt mégis mi? Legalább részben tudjuk magyarázni, hogy miért is történt...”

Volt pár levélírónk, akinek nem a korlátozások vagy a karantén miatt fordult nagyot az élete, hanem mert közvetlenül is találkozott a betegséggel, és az utolsó normális fotó számukra azt jelentette, amikor még nem volt semmi bajuk: 

Gáspár: „Gasztrotúra Badacsonyban. A csapatban volt két srác, akik előtte jöttek meg egy Lombardia-Piemontot érintő kajálós-beszerzős utazásról. Egyikük borzongott sokat, itta a pálinkákat. Aztán megbetegedtünk nejjel együtt. És kiderült végül, hogy átestünk a fertőzésen. Nekünk akkor ért véget a normál ügymenet” 
Sigurd: „Március elején Chicagóban voltam látogatóban pár hétig, közben bontakozott ki a járvány. Az utolsó pár gondtalan napban mèg sokat sétáltam a városban, főleg az épületeket fotóztam. Ez az egyik utolsó kép, március 4-én lőttem, azt követő nap estem lázzal ágynak. Mire meggyógyultam, már nem nagyon lehetett elhagyni a lakást.”

A fényképeket beküldők között voltak szép számmal, akiknek leginkább a munkájuk változott nagyot pár hét leforgása alatt: 

Ádám: „A képen március 9-én tart előadást John MacGinnis az ELTE Régészettudományi Intézetében az Iraqi Kurdisztánban zajló régészeti ásatások eredményeit bemutató workshopon - amit én szerveztem. Szállodai foglalás, reptéri transzfer, munkaebéd és zárófogadás - megannyi furcsa, régi szó”
Kornélia: „Éppen Szegedre tartottam Budapestről, páromnak küldtem ezt a screenshotot a dugóban ülve. Akkor meg nem sejtettem, hogy egy időre megszűnnék a dugok, meg a vidékre utazgatás, sőt, azt sem gondoltam még ekkor, hogy utoljára utazom Szegedre az egyetemre. Végzős hallgató vagyok, így mar az évfolyamtársaimat es a tanáraimat sem fogom az egyetem keretein belül látni, hiszen a szakdoga védése es a diplomaosztó is online lesz. Furcsa érzés.”
Dávid: „A képen én vagyok látható, és előadás alatt éppen az orrom segítségével igyekszem beütni a feloldó kódomat a telefonomba. Akkor még nem is gondoltam rá, hogy a BKV-s kezemmel fogdosott képernyőn terjedhet az egyik leggyorsabb módon a fertőzést. Illetve hogy három hét múlva már nem járok be.”

Nagyon sok fényképet kaptunk különféle családi eseményekről, boldog vagy szomorú pillanatokról, jelentős pillanatokról és teljesen átlagos hétköznapokról készített fotókról, melyek azóta értékelődtek fel igazán. 

Ági: „a csatolt kép március 1-jén készült. Mivel várandós vagyok, számomra - a munkahelyem jófejségének hála - már március első napjaiban elkezdődött a "karantén". A hóvirágot az akkor még 92 éves nagymamám vidéki kertjében készítettem. Azóta, áprilisban ő már betöltötte a 93. születésnapját, a család ekkor természetesen nem lehetett vele, Budapestről hetekig nem látogattunk haza. Azóta egy magánkórházban végzett negatív koronavírus teszt eredményének köszönhetően egyszer hazautaztunk, hogy pótoljuk a látogatásokat, köszöntést, és feltöltődjünk”
Gábor: „A mellékelt képen édesapám az első kemót kapja a Szent László Kórház Onkológiai pavilonjában, február elején. Nekünk már ekkor a feje tetejére állt a világ... aztán a koronavírussal már inkább a hihetetlen kategóriába került ez az év. A héten jön a nyolcadik kezelés (hajrá Apu!).”
Ági: „Ez a kép akkor készült, amikor egy cirkuszi előadás után a gyerekek (a lányom, Amelia es a kis barátja, Luke) kipróbáltak a frissen szerzett artista tudásukat a parkolóház szupermocskos korlátján. Ha meg nem is nyaltak, a szájuk biztos hozzáért. Régi szép idők!”
Imre: „Csatolom a képet, ami talán az utolsó, amit a járvány előtti világban készítettem. A dátum 2020 március 6, a helyszín pedig a Császár-Komjádi Uszoda. A Darnyi Tamás Úszóiskolába jár(t) az 5 éves fiam, és akkor volt az utolsó, bemutató óra. Jó nagy csapat gyerek, mindegyiket eljött megnézni legalább 1 családtag - a mi esetünkben még az egyik nagymama is feljött vidékről megnézni az unokát. Azóta persze nem is találkoztunk a nagyszülőkkel, úszásoktatás nem volt, szegény fiunknak meg se óvoda, se játszótér, se találkozás a kis barátokkal, szóval jó nagyot fordult a világ. Persze ez legyen a legnagyobb bajunk, lényeg, hogy egészségesek vagyunk, munka megvan még mindig, szóval nem panaszkodunk!”
poteka: „Február 17, a lányom születésnapja. Egész napos apa-lánya program végén délutáni-esti korcsolyázás a műjégpályán a Városligetben. Ekkor még nagyra értékeltem, hogy nincs tömeg; nem járvány okán volt kihalt a pálya, hanem a hétköznap délutáni időpont miatt. A koronavírus akkor még csak a külföldi hírek rovatban dominált és a lányom sem szórakoztatott Győrfi Pál- és Orbán Viktor-idézetekkel, amelyeket Youtube-ozás közben szívott magába a tartalommal.”

Sok olyan fotót kaptunk, melynek készítője a lakóhelye közelében barangolva fotózott le olyan dolgokat, melyeket máskor vagy nem vett észre, vagy már régóta le akart fényképezni, de eddig csak halasztgatta.

Anna: „Az utóbbi időben rengeteget nézegettem a mellékelt fotókat, pont azért, mert ez volt az utolsó pillanat, amikor még lazán és gondtalanul sétálgattunk. A képek különlegessége, hogy egy Budapest egy jól ismert pontján készültek, de valahogy sose vettük észre, hogy ez a hely létezik, ezért kicsit olyanok voltuk, mintha turisták lennénk saját városunkban”
Árpád: „Sokszor elmentem már mellette és mindig annyira szürreálisnak tartottam ezt a szobrot, hogy február végén eszembe jutott lefotózni. Aztán most átvitt értelemben itt ez a gyerek: a kollektív életünk, amit jól megcibál ez a kutya-járvány. Budapest, Krúdy Gyula utca, február 28.”
Orsolya: „ Batthyány tér egyik kihaltnak tűnő kirakatában fotóztam le a képen látható bizarr csendéletet tökkel, jegesmedvével és miniszterelnökkel március 4-én. Ez az utolsó emlékem Budapestről és a szabad világról. A következő heteket váci karanténban töltöttem.”
Tamás: „ kijárási korlátozások bevezetése előtti utolsó hétvégén a Pilis elhagyott helyein sétáltunk”

Szintén sokan voltak, akik az utolsó járványelőtti fényképként egy színdarab, koncert vagy mozi egy pillanatát rögzítették, akkor még nem is feltétlen tudva, hogy ilyesmire most hónapokig nem lesz újra lehetőségük. 

Attila: „Nekem a csatolt kép volt az utolsó felhőtlen este. Elsőre le is akartam mondani a bulit, mert következő hétre jobb programok ígérkeztek, és jó páran úgy döntöttek, hogy inkább utána héten buliznak (volna, következő hétre már bevezették a létszám korlátozásokat, ezáltal leállt az éjszakai élet). Emiatt is főleg, de amúgy is, nagyon nem bánom, hogy elmentem. Előtte este még egy bárban felhőtlenül söröztünk, a buli is jó volt, emlékszem még munkából is késtem másnap mert amúgy csütörtök este volt valamiért (szerencsére nem volt belőle gond). Még amúgy poénkodtunk is egy olasz sráccal, hogy jaj, reméljük nem mostanában járt otthon (nem)... ez egész nagyon messzinek tűnt még akkor. Aztán hirtelen minden leállt...”
Ádám: „azt hiszem, erről nincs nagyon mit mondani.bár ekkor már volt járvány miatt lemondott rendezvényem.”
Mimi, Gábor, Karolina, Gréta, Levente, Daniella, Bálint:  „március 1-jén, vasárnap önfeledten készítettük a Kortárs Építészeti Központban a következő csütörtökön kezdődő filmfesztiválunk rózsaszín dekoráció-házikóit. Természetesen nem sejtettük, hogy a Budapesti Építészeti Filmnapok lesz az utolsó filmfesztivál egy jó ideig Budapesten... A filmfesztivál alatt már azért voltak jelek és egy kicsit tompa volt a hangulat, de a nézőszámon semmi sem látszott. Az egyik filmrendező vendégünk, Anna de Manincor (ZimmerFrei) mondjuk már nem jutott ki hozzánk Olaszországból. Illetve azon röhögcséltünk, hogy a filmfesztivál idei mottója a tavalyi "Apocalypse later" után "Apocalypse now" kellett volna, hogy legyen a "Buildings with feelings" helyett, ahogy ezt egy éve terveztük, csak nem vállaltuk be. Be kellett volna?”
Panni: „A fotó a karantén előtti utolsó "normális" kulturális programomkor készült. Az első alkalom volt, hogy a kisbabás barátnőm némi családi logisztika után otthon hagyta a gyerekét az apukájával másfél órára és elmentünk a Zeneakadémia Mozart-napjára egy matiné koncertre. Akkor még nem tudtuk, hogy egy darabig az utolsó ilyen lesz. Az viszont menő, hogy be lehet ülni a zenészek mögé.”
Bálint: „A járvány előtti utolsó pillanat nekem március 14 volt, akkor még elmentem zenekari próbára, ahol a hirdetőtáblán ezt találtam”
Éva: „A Győri Liszt Ferenc kórusban énekelek. Nagy elánnal készültünk ezekre a fellépésekre.Sajnos a vírus betett ezeknek a programoknak is. Sokan idősek vagyunk már, emiatt nem tudom, hogy egyáltalán mikor jöhetünk össze megint. Többen közülünk már egyedül élnek, ez a csoport jelenti sokunknak a társaságot, kikapcsolódást, a próbák, az együtt éneklés a lelki felszabadulást. Vajon, mire újra találkozhatunk megleszünk-e még mindannyian?”
Bernadett: „Ez a kép március közepén készült, a baráti társaságunk karantén előtti utolsó közös programján, amikor az Egri csillagok filmadaptációját néztük egy lepedőre kivetítve. Hétvégére kirándulást terveztünk Pilisborosjenőre megnézni a vár másolatát, amit a forgatáshoz építettek, de sajnos a karantén miatt ez azóta se jött össze.”
Katalin: „Rings Of Saturn koncerten voltam a Dürer Kertben, március kilencedikén. Fotóztam, mert koncertbeszámolót írtam róla egy online rockzenei magazinnak, és ehhez kellettek képek; a fotón az együttes énekese látható. Első sor, telt ház. Kifele menet azt beszéltük a többiekkel, hogy vasárnap Car Bombon találkozunk, még dicsekedtem is, hogy sajtós jegyem van rá. Két nappal később minden bezárt.”

Kaptunk számos fotót sporteseményekről is. Érdekes, de focimeccsekről csak külföldről, míg itthonról főleg kézilabda és vízilabda-meccsekről jöttek beszámolók. 

Balázs: „A képek a szezon utolsó nézők előtt játszott férfi kézilabda mérkőzését követően készültek a vendégszektorból Tatabányán a Földi Imre Sportcsarnokban március 10-én. Érdekességek: a Veszprém színeiben utoljára lépett pályára a 11 év után távozó legenda, Mirsad Terzic, illetve vélhetően ugyancsak utoljára védett Sterbik Árpád kapuslegenda a Tatabánya csapatában első alkalommal játszott a felnőtt keretben Paizs Miron 17 éves ifjonc, 3 gólt szerzett Másnap jött a veszélyhelyzetről szóló kormányrendelet.... Üdv és hajrá Veszprém!”
Béla: „két hónapja Londonban jártunk két barátommal, az utolsó fotó pedig ennek apropóján a Chelsea - Everton angol bajnoki mérkőzés közben készült a londoni Stamford Bridge stadionban, 2020. március 8-án.”

És természetesen az egyik legbőségesebb kategória még hátravan, hiszen bárki, aki legalább negyedórát internetezett már életében, pontosan tudja, hogy errefelé nem lehet úgy eldobni egy macskás gifet, hogy ne egy kutyás videóra essen. Igen, rengeteg, de tényleg rengeteg állatos fényképet kaptunk. 

Flóra: „Az én utolsó "normális élet"-tel kapcsolatos emlékem az, amikor a nővérem belga juhászával február 23-án elmentünk terepfutni. Annyira élveztem a jó időt és hogy kiszabadultam a belvárosból, hogy benéztem a turistajelzést az erdőben, és végül Csillebérc helyett Budakeszin kötöttünk ki egy réten, ahol egy nagyon barátságos csacsiba botlottunk. Bár már akkor (is) kezdett kicsit hisztihangulata lenni a koronavírus-járványnak, a fene sem gondolta, hogy hosszú hónapokig ez lesz az utolsó olyan közös programunk - kutyával, vagy anélkül - amihez ráadásul még tömegközlekedést is igénybeveszünk. Hálistennek múlt szombaton pótoltunk, és sétáltunk egy 25 km-t a budai hegyekben. :)”
Edit: „Március 4–én elmentünk a madárkórházba a macskabaglyunkért, amit egy hónappal azelőtt adtunk le, mert belegabalyodott a drótkerítésba és szétszaggatta a szárnyát. Mielőtt elengedtük még meggyűrűzték. Búcsúzáskor kezet ráztunk barátilag, aztán kapcsoltunk, hogy ezt talán nem kellett volna. (Németország, Heidelberg)”
Anna: „A fotó március 12-én készült a Montevideo utcában. Aznap szuper idő volt, ezért a kollégákkal a törzshelyünk teraszán ebédeltünk. Egy pár ránk bízta a kutyáját, amíg sorban álltak az étteremben. A következő naptól már otthonról kellett dolgozni, több mint két hónapja nem jártam arra és nem simogattam idegenek kutyáját.”
Józsi: „Varangymentés a Garancsi tónál. A sárga mellénybe bújt önkéntes és a kisfia áldozatos munkájukkal szombaton (március 21-én) reggel még áthoztak az országúton 2 vödör varangyot és egy erdei békát, hogy a szaporodóhelyükön újra szabadon engedjék őket. Mi a feleségemmel csak nézők voltunk.”
Attila: „március 2. ekkor voltam utoljára a városban, és a Margitszigeten ezt láttam”
Csaba: „Lányom szülinapja alkalmából elmentünk az állatkertbe. Még minden csendes volt. Előző nap állították fel a karantént az olaszok 11 település körül.”
Attila: „Március 7-én volt az esküvőnk. Éreztük, hogy a nászutunkat buktuk, ezert viccből mondtam a feleségemnek, hogy nászút alkalmából elmegyünk alpakákat nézni. Ez az utolsó kép, ami készült. Hazaértünk vidékről, és pár óra múlva lezárták az országot.”

És voltak bőven fényképek, melyeket így vagy úgy, de már megérintett a járvány szele: 

Fanni: „Ebben a kenyérben láthatod az utolsó csomag élesztőmet”
Biacsics Renáta/ Renya: „A fotón a ,,régi világban" készült utolsó rajzom látható. A jeleneten az Olaszországban már dübörgő járványhelyzetet elemezgetjük, arra még nem igazán számítottunk, hogy pár napon belül nálunk is hasonló alaphangulat fog kialakulni ténylegesen.”
Gábor: „maszk nélküli sorbanallas jegyert a blaha aluljáróban március 13an, a vírus már köztudatban volt, de még mindenki leszarta”
Viktor: „Vihar előtt, Vuhan után”

Sok fotó volt, ami készültekor egy nagyon hétköznapi pillanatot rögzített volna, és csak utólag került nagyon más megvilágításba: 

Júlia: „Március 10. Ezen a szép napon egy barátnőm még személyesen lepett meg egy igazán különös ajándékkal. Akkor még nem is sejtettük, hogy az ‘Így neveld a sárkányod’ mintás mosható betétet a karantén sanyarú ideje alatt áztatja majd vér.”
Tamara:  „Március elején megörökítettem a reggeli tükörtojásomat, mert nagyon rémültnek és szomorúnak tűnt. Akkor még azt gondoltam, amiatt, mert meg akarom enni, de lehet, hogy ő már akkor tudott valamit… :)”
Imre: Ez egy februári kép, amikor leárazva megvettem a pécsi Árkádban ezt a fantasztikus kesztyűt és mindenkinek eldicsekedtem vele. Nem gondoltam volna, hogy mi lesz később. Azóta sem voltam az Árkádban.
Gábor: „Március 14-én, szombaton még egy előre egyeztetett bbq-hurkázást tartottunk egy 14-15 fős társasággal. Ez volt az utolsó közös program, másnaptól mindenki karanténba vonult, azóta nem találkoztunk.”
Bence: „2020. március 6. Csepeli strand. Elkezdtük a felkészülést a nyári Balaton átúszásra. 3 nappal később önkéntes karanténba vonultam...Azzal még kiegészíteném az előző levelemet, hogy tisztán emlékszem, aznap 5 fok volt és kabátban mentünk még a strandra. Mire újra kiszabadultunk a világba már rövidgatya és ujjatlan trikó volt rajtunk. Egy teljes évszak kimaradt idén az életünkből.”
Máté: „Debrecenben a régiségvásárban voltam, és ez az egy kép remekül le is írja a hangulatot. Lenin, játékhangszer, modellautó, értelmezhetetlen félmeztelen férfiszobor, szentkép.”
Imi: „A mellékelt kép március 4. készült (Üllői út, HammerTime Café), nagyjából egy időben azzal, hogy a mögöttünk lévő asztalnál helyet foglaló SOTÉ-s diákok felhördültek az első bejelentett eset(ek) miatt a gólyabál/szakest elmaradásán. A cselekmény pedig Warhammer - Age of Sigmar modellezős, festős, terepasztalos hobbi. Külön hangulati elem, hogy az asztalon szereplő figurák az én oldalamon Nurgle (betegségek, fertőzések, halál és újjászületes helyi istensége), míg cimborámén Tzeentch (változás, káosz, mágia). Igazából az utolsó két hónapban mindkettőből jutott bőven.”
Erzsi: „Férjem Oxfordban utcazenél a Broad streeten 2020 március 14-en. Előtte szinte minden hétvégén zenélt a járókelők oromere, azóta sajnos nem. Reméljük hamarosan mod lesz rá újra.”

Ha volt kategória, amiről előzetesen nem tippeltem volna meg, hogy ennyi fotó lesz róla, az a lakásfelújítás, pedig utólag nézve már logikusnak tűnik. 

Szilárd: „A maszkos kép nem lett volna különleges, ha nem március 15-én készült volna, FFP3-as maszkban, amit penész irtás miatt vettem potom pénzért. Ekkor még eszembe sem jutott, hogy ekkorát fog itt is fordulni a világ.”
Evelin: „Fürdőszoba felújításunkat egy ajtó megszüntetésével kezdtük. Hagytunk jókívánságokat a jövőben esetleg újra kibontóknak aláírva, dátumozva. Most úgy visszamennék...”
Kiddy: : „volt ezen az asztalon régen egy számológép, amelynek lelógott a kábele. Az asztal aztán kapott egy színben hozzá nem illő felsőrészt, amelyet akkurátusan oda is rögzítettek a mesterek. A kábel persze nem fér át a résen, mert túl vastag a villásdugós rész, így az asztal, a felsőrész és a kábel (no meg az ahhoz tartozó számológép) megbonthatatlan egységet képeznek - talán az idők végezetéig. Gondoltam, feldobom a vicces kompozíciót egy féllábú papírtyúkkal, hogy még viccesebb legyen. Hát, bejött. Mindenki jót nevetett, aki gyanútlanul bejött és meglátta.”

Akadtak, akiknek az utolsó járvány előtti fotós emlékük tüntetésekhez kapcsolódott: 

Mihály: „2020. március 1-jén volt egy antifasiszta 'ellentüntetés' a Fővám téren és nagyon vigyáztak ránk.”
Edina: „Gyöngyöspatai romákkal szimpatizáló tüntetésen voltam.”

Végül pedig két fotó a kihagyhatatlan kategóriából, azaz a budapesti szórakozóhelyek vécéinek falain otthagyott feliratokból: 

Laura: „A kép március 11-en készült a Madách téri Központban, éjféltől volt hatályos az 500 főnél nagyobb rendezvények betiltása, így meg utolsó estere összeült a társaság ha esetleg komolyabbra fordul a helyzet.”
Móni: „a Bem mozi női wc-jében készült”